Dátum: Fri, 28 Jul 2006 22:29:26 +0200 (CEST) Feladó: “Vályi Gábor” Címzett: koka@XXXXXXX Másolatot kap: sajto@gkm.gov.hu, ugyfelszolgalat@gkm.gov.hu, Ferenc.Gyurcsany@meh.hu Tárgy: tűzszünet

Kedves GKM sajtó-osztályos és ügyfélszolgálatos kollégák,
tisztelt Miniszter Úr és Miniszterelnök Úr!

Tekintettel arra, hogy eddigi leveleimet válasz nélkül
hagyták, erre már nem várok Önökt?l választ. Belátom, az
eddigiek némiképp harapós hangnemben fogalmazódtak, s mivel
az legutolsónál már valóban kezdtem elveszíteni humorérzékem
utolsó morzsáit is, beláttam, elfáradtam (többek között az
Önök OSzK ügyben történ? szép szavakkal kérésébe, illetve
lánglelk? ostorozásába), s itt az ideje a jól megérdemelt
két hetes nyaralásom megejtésének. Úgyhogy jó hírem van:
most egy darabig mentesülnek türelmetlen soraimtól, s így
remélem alkalmuk nyílik zavaró tényez?m távollétében a
reformok sikeres és hatékony végrehajtására.

Ne tévessze meg Önöket e csend, augusztus közepén kipihenve
érkezem, s remélem addigra az e billenty?zett?l és
monitortól távoli árnyékban h?sölve sokkal furmányosabb és
meglep?bb módokat találok arra, hogy Önöket a lemezlovasok
és zenészek kötelez? OSzK vizsgáját el?író rendeletet
módosítására bírjam. Korábbi acsarkodásom egyfajta kísérlet
volt. A petíció, a honlap, a türelmes és reményteli
várakozás rossz stratégiának bizonyult az ügy
el?remozdítására. A Miniszter Úrnak a sajtó-osztályon és
ügyfélszolgálaton keresztül, illetve a sajtóban feltett
udvarias kérdések viszont nem hogy az ügyet nem vitték
el?re, de még arra sem voltak elegend?ek, hogy válaszra
méltassanak. Gondoltam, ha a levelezés során éreztetem, hogy
türelmem fogytán esetleg erélyesebben is felléphetek az
érdekképviselet mezején, az majd cselekvésre ösztönzi
Önöket. Ismét tévedtem.

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy üdvözöljem a sajtó
képvisel?it a fedélzeten: Isten hozta Önöket. Néhányan Önök
közül már olvashatták e-mailben zajló szélmalomharcom
különböz? epizódjait, mások most kapnak el?ször egy kis
kóstolót a felb?szült állampolgár és az elfoglalt
közigazgatás közötti egyoldalú kommunikációból. Foglaljanak
helyet, érezzék jól magukat.

Tehát ott tartottam, hogy némileg sajnálom, hogy sem a
Miniszter Úr hatás- és feladatkörébe tartozó
szabályozáspolitikai feladat, sem a Miniszter Úr párt-tagság
által is deklarált liberális meggy?z?dése, sem a tévében
tett ez irányú nyilatkozatainak való megfelelés vágya nem
voltak magukban elegend?ek ahhoz, hogy a kötelez? OSzK
vizsgák rendszere végre a múlt bizarr anomáliájává váljon.
Némileg úgy t?nt, mintha Önök csak akkor tennének bármilyen
konkrét ügyben lépéseket, ha (1) ezzel egy aktuális
választási kampányban költségek és kockázatok nélkül
népszer?séget gründolhatnak; (2) ha látványosan összeomlik
az addig így-úgy m?köd? rossz rendszer és a reformok további
halasztása súlyos anyagi károkkal és a botrány kockázatával
jár; (3) ha valamelyik érdekcsoport a türelmes kérés és
várás helyett „gun-point argument”-eket kezd alkalmazni, és
botránnyal fenyeget?zik. Ezt a kényszerképzetemet szerettem
volna eloszlatni azzal, hogy megkérdezem Önöket, miért és
hol akadt el ennek az ügynek a megoldása.

A fokozatosság elvén tehát el?ször a sajtó képvisel?inek
sz?kebb nyilvánosságát szeretném bevonni levelezésünkbe. És
nem is a kuruc.info, vagy a Magyar Nemzet Online vagy Orbán
Viktor kampánystábjának bevonásával, hanem a „baráti és
semleges” sajtó, illetve a politikai nihilizmus és
szürrealizmus szórakoztató médiumainak értesítésével
igyekszem Önöket a reformok útjára terelni. ?ket ezúton is
kérnem a társadalom nyilvánossága el?tt az ez ügyr?l történ?
higgadt tájékoztatásra, két okból is:

(1) Bár Orbán Viktor „Hazugsággal nyertek!” kampányában
viszonylag jól használható lenne e történet, én tartózkodnék
attól, hogy pártpolitikai sárdobálássá alakítsam ezt az
alapvet?en szakmai kérdést. (2) Ráadásul nem gondolom, hogy
a Miniszter Úr hazudott, amikor március közepén a tévében
azt állította, hogy már eltörtölte azt a rendeletet, ami
azóta sem került kihirdetésre. Gondolom közbejött valami,
elcsúszott a Miniszter Úr által már módosított rendelet a
kormányközi egyeztetésen, vagy a bürokrácia valamely más
sötét alagútjában.

Nem is lennék ilyen ingerült, ha nem érezném sért?nek, hogy
hiába kérdezek, még egy rövid leszerel? válaszra sem méltat
sem az apparátus erre a feladatra rendelt része, sem a
Miniszter Úr. Jelzem, amikor június 26-án felhívtam a
sajtó-osztályt, kollégája azt ígérte, hogy egy napon belül
választ kapok e lavinát elindító levelemre. Nos, ez azóta
sem sikerült.

Másik megjegyzésem: ha egyik munkatársukat ráállítják erre
az ügyre, és ? csak annyi energiát fordít e rendelet
módosításának joger?re hozatalára, mint amennyit én
fordítottam az Önök eddigi noszogatására, talán mindannyian
nyugodtabban aludnánk. Mint látják ezt a levelet is
önszorgalomból, egyéb tennivalóim után éjjel, alvás helyett
írom. Mert ha az Önök tétlenségét szó nélkül hagyom, akkor
beletör?dtem az ügy halálába. Vagy ahogy Nas, a
Queensbridge-i gettóban egyszer megfogalmazta: „I never
sleep, ’cause sleep is the cousin of death”. A lemezjátszók
mögül küldöm mindannyiuknak baráti üdvözletemet és kívánok
további jó munkát, sok vidámságot és egészségben megélt
május elsejéket.

Üdvözlettel,

Vályi Gábor

Dátum: Sun, 23 Jul 2006 16:35:59 +0200 (CEST)
Feladó: “Vályi Gábor”
Címzett: kokaj@XXXXXXX
Tárgy: a reformok útján előre, rendületlenül

Tisztelt Miniszter Úr!

Nagy örömmel olvastam a szombati Népszabadságban, hogy Ön
meglátogatta e méltán népszer? napilap szerkeszt?ségét. Bár
e tény a gazdaság rovat két mondatos “kis színes” híreként
jelent meg, amit a roszindulatú olvasó “a lapunk igen jó
kapcsolatokat ápol párt- és állami vezet?inkkel” üzenetként
dekódol, én mégis szeretnék hinni abban, hogy a “miniszter
kijelentette, hogy elkötelezett a reformok végigvitele
mellett” passzus nem pusztán a Népszabadság újságírója által
megszövegezett üres marketing szöveg, hanem valóban az Ön
politikai akarata, cselekvési tervét irányító hitvallás. A
remény hal meg utoljára.

Ennek szellemében hívnám fel figyelmét eddigi, mer?ben
egyoladalú levelezésünkre (lásd alább), melynek tárgya egy
Ön által négy és fél hónapja megvalósult tényként
bejelentett, ám valójában a mai napig elszabotált
reformlépés, a zenészek és lemezlovasok kötelez? OSzK
vizsgáztatásának eltörlése.

Értem én, hogy a reformlépések fontosságban némiképpen és
szükségszer?en hátrébb állnak az Ön prioritási listáján,
mint az ugyanezen lépésekr?l a sajtó munkatársaival
folytatott konstruktív párbeszéd, ugyanakkor lemezlovasként
köteleségemnek érzem felhívni az Ön becses figyelmét a
Chocolate Milk nev? amerikai funk együttes 1970-es években
keletkezett “Actions speak louder than words” cím? számából
kiolvasható, a hiteles politizálásra vonatkozó javallatra.
Remélem ennek szellemében most már a reformok iránti
elkötelezettség ?szinte kinyilvánítása mellett valóban tesz
is ebben az egyre kínosabban halogatott ügyben.

Ön egyre b?szültebb és dadaistább h?zöngésem alapjául
szolgáló, 2006. március 17-én készült TV interjújában a
következ?ket mondta:

“Rendkívül sok teljesen fölösleges jogszabályt változtattunk
meg. Most írtam alá például egy rendeletmódosítást. Nem
fogják elhinni, de a mai napig – egy még a szocializmusban
született határozatnak megfelel?en – valami egészen
döbbenetes nev? bizottságnak a rendelete kell ahhoz, hogy
valaki egy étteremben zenéljen. [...] És azt mondom, hogy
ezeket a jogszabályokat kellene kiirtani; egyszer?en az
irracionalitást kéne kivenni a rendszerb?l. [...] Gyurcsány
Ferenccel másfél éve arra szövetkeztem, hogy egy egészen más
szempontrendszert hozunk be a politikába, és ez úgy t?nik,
hogy sikerült. Elkezd?dött valami másfél éve, amihez most
bizalmat kérünk újabb négy évre.”

Én a megszavazott bizalom ellenére nem látom a másféle
szempontrendszer megvalósítását. A négy és fél hónapja
elmaradó konkét lépések fényében sajnos a hurráoptimista
Népszabadságos propaganda egyre kevésbé alkalmas arra, hogy
fenntartsa az Ön szavahihet?ségébe, illetve politikájának
hitelességébe vetett hitemet. Már tényleg nem sok hiányzik,
hogy az Ön nyilatkozataira ne Gyurcsány Ferenc elhíresült
kifejezésével – Lárifári, Miniszter Úr! – reagáljak.

Amellett, hogy a bejelentett reformlépés máig üres ígéret,
Önök sem a sajtóban megjelent, sem az intézményi
kommunikációs csatornákon (GKM sajtóosztály,
ügyfélszolgálat), sem a privát e-mailben feltett kérdéseimre
nem reagálnak ezzel kapcsolatban. ?szintén sajnálom, hogy a
Gyurcsány Ferenccel kötött szövetség eredményeként eddig nem
sikerült megvalósítaniuk az állampolgárokat emberszámba – ,
a sajtót pedig a demokrácia m?ködtetésében fontos szerepet
játszó intézményként komolyan vev? új szempont rendszert, s
továbbra is a színfalak mögött, irracionálisan m?köd?
államhatalom pökhendi ignoranciája sugárzik a közigazgatás
világából.

Mindezek mellett a szebb jöv?ben reménykedve küldöm
szívélyes üdvözletemet.

Vályi Gábor

——————————————————————————–
Dátum: Mon, 17 Jul 2006 10:31:08 +0200 (CEST)
Feladó: “Vályi Gábor”
Címzett: kokaj@XXXXXX
Tárgy: Javaslat (fwd)

Tisztelt Uraim!

Kérem nézzék el, nekem hogy kéretlenül betüremkedek az Önök
privát e-mail szférájába, de egy ismer?söm feltehet?leg
megsajnált, hogy állandóan lepattanok a GKM sajtó-osztály és
ügyfélszolgálat e-mail címér?l, és azt javasolta, próbáljam
meg üzeneteimet közvetlenül eljutni a fenti e-mail címekre.
Ennek szellemében küldöm a legutóbbi, türelmetlenségemb?l
fakadóan arrogáns levelemet.

Sajnálom, hogy úgy kell viselkedjek, mint egy gázáremelés
miatt h?zöng? kisnyugdíjas, de a szép szó és türelem – úgy
t?nik – nem alkalmasak az érdekérvényesítésre. Ha csak rólam
lenne szó, nem érdekelne, de a szólásra/érdekérvényesítése
kevésbé alkalmas sorstársaim iránti felel?sségem, meg az
OSzK vizsgarendszerrel szembeni elvi és gyakorlati
fenntartásaim sajnos ilyen és ehhez hasonló széls?séges
megnyilvánulásokra késztetnek.

Szivélyes üdvözlettel,

Vályi Gábor

———- Továbbított levél ———-
Dátum: Mon, 17 Jul 2006 02:13:33 +0200 (CEST)
Feladó: Vályi Gábor
Címzett: sajto@gkm.gov.hu,
ugyfelszolgalat@gkm.gov.hu
Másolatot kap: Ferenc.Gyurcsany@meh.hu
Tárgy: Javaslat

Tisztelt Kóka János Miniszter Úr (illetve illetékes sajtós
kolléga)!

Igazán nem szeretném elfoglalt napjait okvetetlenkedésemmel
keseríteni, de mivel az én napjaimat meg a zenészek és DJ-k
kötelez? OSzK vizsgáztatásának rendszere keseríti, kénytelen
vagyok.

Ahogy az alábbi levélb?l is kit?nik, lassan egy hónapja már,
hogy egy márciusi tévés-nyilatkozata – illetve az abban
beígért módosítás elmaradása – kapcsán néhány engem és
sors/pályatársaimat – a civil kurázsiból törvénysért? módon
szabadon és vizsga nélkül zenél?ket – érdekl? kérdést
feltettem Önnek a GKM sajtó és ügyfélszolgálat e-mailcímén
keresztül. Ezekre sem akkor, sem a két héttel kés?bb
az Élet és irodalomban megjelent cikkem kapcsán sem sikerült
választ adjon, sem személyesen, sem a GKM sajtósain, sem
az apparátus ez ügyben illetékes köztisztvisel?in keresztül.

Tekintettel arra, hogy sem Önt?l, sem munkatársaitól nem
várom el, hogy a magyar értelmiség egy részének ezt az apró
bet?kkel túlzsúfolt, marginális érdekl?désre számot-tartó
témákat boncolgató, hangvételében pedig gyakran okoskodó és
az Önök kormányával szemben általában csak igen udvarias
hangnem? kritikai észrevételeket megfogalmazó fanzinját
rendszeresen nyomon kövesse (ezt a finomkodó behízelgést
magam sem kedvelem), ez úton ajánlom szíves figyelmébe
hosszúra sikeredett, m?fajában pedig valahol a népszer?
ismeretterjesztés és a népies keserg? között elhelyezked?
irományomat:
http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=RIPORT0627&article=2006-0709-1901-15FRRA

És akkor most mint az ön fizetésére is költ? adófizet?
állampolgár kérném némileg bárdolatlanabb stílusban arra,
hogy ha már egyszer a kampány el?estéjén azzal tupírozza a
népszer?ségét, hogy kiveszi az irracionalitást a
rendszerb?l, akkor az ennek a programnak kért és
megszavazott bizalommal ne éljen már vissza, hanem valóban
„irtsa ki” azt a jogszabályt. Bár saját kijelentése alapján
több, mint négy hónapja módosította a rendeletet, az eddig
nem került kihirdetésre, az OSzK, ez az „ egészen döbbenetes
nev? bizottság” honlapján ma is büszkén hivatkozik a
változatlanság e szégyenfoltjára, mint saját legitimációs és
megélhetési bázisára. Én az el?z? levelemben és az ÉS-ben
megjelent cikkem kapcsán is szerettem volna, ha Ön legalább
minimális lépéseket tesz saját szavahihet?ségének
helyreállítása érdekében, úgy t?nik Önnek – illetve
munkatársainak – ez eddig kevéssé volt fontos. A
továbbiakban sem izgat túlzottan, hogy semmibe vesz mint egy
bizonyos ügyben érdekl?d? állampolgárt (bár kétségtelenül
némiképp szomorú képest fest mindez Önr?l és
minisztériumáról), az OSzK ügy megígért rendezését viszont
továbbra is fontos kérdésnek tartom, mind elvi, mind
gyakorlati szempontból.

Elképzelhet?nek tartom, hogy e kérdés megoldása nem csak az
Ön személyes jóindulatától és elkötelezettségét?l függ -
ezek iránt kétségem sincs – ugyanakkor az a politika, ami az
ilyen „részletkérdések” megoldását választások el?tt „a
kényes status quo-t megbontó kockázatos lépésként”, a
választások után a kormány-alakítás / gazdasági válság
menedzselése / önkormányzati választások / stb. miatt
„pillanatnyilag háttérbe szoruló ügyként” elszabotálja, nem
hozza meg az Ön és Gyurcsány Ferenc Miniszterelnök Úr által
ígért változást az eddigi irracionális, halogató,
inkompetens, opportunista vezetési módszerekhez képest.
Tekintettel arra, hogy a gazdasági, környezeti, belpolitikai
és személyes válsághelyzetek illetve a különböz? választások
a négy évben egyenletesen elszórva nehezítik a kormányzással
járó mindennapi feladatok elvégzését, itt lenne az ideje,
hogy egy kormány végre ezt a terhelési szintet vegye
alapnak, s megtanulja az ország kormányzásának az OSzK
kérdés rendezéséhez és az állampolgári levelek
megválaszolásához hasonlóan földhözragadt, apró-csepr?
ügyeit ezek mellett is intézni. Mert nincs más esélyük, és
nincsen más esélye ennek a nyomorult országnak sem, ami
jelenleg az Önök kezében van. Én meg ígérem, állampolgárként
segítek, ahol és ahogy tudok.

Tisztelettel üdvözli,

Vályi Gábor

—– Forwarded message from
Date: Fri, 23 Jun 2006 16:21:31 +0200
From: “Vályi Gábor”
Subject: Kérdések a miniszter úr március 13-i nyilatkozata
kapcsán
To: sajto@gkm.gov.hu

Tisztelt Miniszter Úr (illetve e levél megválaszolásában
illetékes személy)!

Kóka János miniszter úr a Napkelte március 13-i Kereszttüz címü
müsorblokkjában a következöket mondta:

„Rendkívül sok teljesen fölösleges jogszabályt változtattunk
meg. Most írtam alá
például egy rendeletmódosítást. Nem fogják elhinni, de a mai
napig – egy még a
szocializmusban született határozatnak megfelelöen – valami
egészen
döbbenetes nevü bizottságnak a rendelete kell ahhoz, hogy
valaki egy
étteremben zenéljen. […] És azt mondom, hogy ezeket a
jogszabályokat kellene
kiirtani; egyszerüen az irracionalitást kéne kivenni a
rendszerböl.”

Én úgy tudom, hogy az a rendelet, amire a miniszter úr utalt
az “étteremben
zenélés” engedélyeztetése kapcsán (”a vendéglátó üzletek
kategóriába
sorolásáról, valamint ártájékoztatásáról szóló 43/1998.
(VI.24.) IKIM
rendelet”) sem akkor, sem azóta nem került módosításra, a
mai napig érvényben
van. Kérdéseim:

1. Jól tudom-e ezt?
2. Ha rosszul tudom, és valóban módosította a fenti
rendeletet, miben is
változott az, s mindez mikor lépett vagy lép majd érvénybe?
3.Ha jól tudom, és a fenti rendelet valóban nem került
módosításra sem akkor,
sem azóta, akkor
a) milyen rendelet módosítására hivatkozott egy mondattal
azelött (”Most
írtam alá például egy rendeletmódosítást.”)?
b) milyen akadályok gátolták meg a rendelet módosításban az
elmúlt több, mint
három hónapban?
c) mikor szándékozik “kiirtani”, a szerintem arra valóban és
régóta megérett
jogszabályt?

Köszönettel várom mielöbbi válaszát,

Vályi Gábor